Utazzunk vissza az időben, és tárjuk fel a történelem legizgalmasabb  pillanatait! Főleg egy olyan téma esetében érdekes ez, aminek termékeit, módszereit mi is naponta használjuk. Járjuk be a kozmetikumok születésének útját! Kalandra fel!

Az ókori egyiptomiak kozmetikai tára igencsak bőséges
Gondosan ügyeltek ugyanis a megjelenésükre, az illatukra. Az istenfélelemhez hasonlóan fontosnak tartották ezt is. Az egyiptomiak spiritualitása nagyon erőteljes, és úgy vélték, a külsejük is szerepet játszik ebben, ezért mindig figyeltek a megjelenésükre.

Igazán leleményes emberek voltak, és olyan újításokat találtak ki, amiket mi még ma is használunk. A természet ajándékait használták ki, és ki gondolta volna, hogy Kr.e. a 10. században már voltak kozmetikai termékeket, amelyek segítették őket megszabadulni a terhességi csíkoktól, amik eltüntették a ráncokat, elfedték a hegeket, és serkentették a haj növekedését? Nem hihetetlen, hogy a 21. században mi is pont ezekkel szépülünk? Komoly kutatással és fejlesztéssel ugyanazokat a szépészeti termékeket fejlesztettük ki, mint amiket ők használtak. Ők már akkor ismerték és használták a szemfestéket, az arc és testápoló krémeket, olajok, valamint a parfümök és illatanyagok széles skáláját.

A "méregkeverés" nagymesterei
Mivel az egyiptomi nőknek nem volt lehetőségük drogériákban vásárolni, saját maguknak kellett a kozmetikumokat elkészíteni. Réz és ólom ércet kentek például az arcikra, ami ugyan nem a legbiztonságosabb, de működött! Alsó szemvonalukat festették először, leginkább zöldre, majd a szempillájukat feketére vagy sötét barnára, végül már a felső szemhéjukat is. Nemcsak azért részesítették előnyben a sötét színeket, mert az kiemeli a szépséget, hanem mert az távol tartja a gonosz erőket is.

A kozmetikumok célja tehát sosem kizárólag esztétikai volt. A szemmel verésen túl például sminkkel tartották távol a Nílus környékén hemzsegő rovarokat, de gyógyászati célra is kiválóan alkalmasak voltak. A kozmetikumok összetétele tehát igencsak változatos lehetett.

Például: égett mandula, oxidált réz, egy pár különböző színű réz-érc-, ólom-, kőris, és az okker. Ebből ők egy sötét színű port nyertek, amit kohl-nak neveztek. Ezt vitték fel egy vékony kis bottal a szem környékére. Vörös agyag és víz keverékét kenték az arccsontukra és a szájukra. Persze nem maradhatott el a körömfestés sem: régen a henna festéknek narancs-, és citromsárga volt a színe, ezt használták. Valódi színkavalkád, nem igaz? De ha jobban belegondolunk, épp ez a mai trend is!

Folytatjuk!

Forrás: www.thehistoryof.net