Ebből a henna porból gyártják azt a barna, khaki, sötét narancs vagy zöld színű festéket, amelyet később felhasználnak. A közhiedelemmel ellentétben természetes úton fekete festék nem állítható elő. A henna bokrok leveleit zúzzák össze és szárítják meg, így keletkezik a por. A szépségipar természetesen ezt nem kézimunkával végzi, sok gyár szakosodott már erre. A különböző színárnyalatok különböző bokrok leveleinek köszönhetők. Az őrleményt átszitálják, hogy kisebb levéldarabkák ne kerüljenek a porba. Ezt később a festés során citromlével vagy vízzel keverik, és így viszik fel a testre.
 

A hennával testre rajzolt mintákat mehndinek hívják. Egyszerű rajzok esetén 10-15 perc a munka, de persze vannak több órás munkával készült komoly műalkotások is. A festés egyáltalán nem fájdalmas, hiszen a tetoválással ellentétben a henna a bőr felszínére kerül, és magától szívódik be. Ha megszáradt, egy cukros-citromleves pépet visznek a festés tetejére, és azt apró nyomkodó mozdulatokkal a bőrbe viszik. Ez segíti a henna beszívódását és tartósabbá is tetszi azt.
 

A keleti kultúrákban a henna elmaradhatatlan része az ünnepeknek. Legyen szó akár vallási, akár családi alkalmakról, kifejezi az örömöt és a szeretetet. Napjainkra természetesen a nyugati kultúra is felkapta ezt a szokást, és a modern szépészet fontos része lett a tetoválás mellett.

Forrás: http://beauty.iloveindia.com