Sokszor volt már szó róla: olyan, mint egyértelműen száraz vagy zsíros bőr nem létezik. A bőrök többsége kombinált (arcrészenként eltérő), de a szárazon és a zsíroson belül is vannak nem is kis hajszálnyi eltérések. A zsíros bőr az esetek 99,9%-ban egy felszíni vízhiánnyal jár együtt, így ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, még azt is mondhatom, hogy egy zsíros bőr is lehet száraz.

A klasszikus, tankönyvi olajos bőr jellemzői:

• zsíros, síkos, sokszor érdes tapintású
• sápadt színű, orrhajlatban tágult hajszálerek,
• olajosan fénylő (esetenként fénytelen)
• tág pórusok
• benne lágy faggyú, könnyen ürülő
• vagy kemény, nehezen ürülő faggyú

De a zsíros bőrnek (amit mi seborrhoeás=szeboreás bőrnek hívunk) is van két altípusa. Egyik a klasszikus olajos, könnyen ürülő, tinikre jellemző fénylő arcbőrű; a másik a korpás seborrhoea, melyre mindig jellemző a felszíni vízhiány, ezáltal egy korpázóan hámló bőrfelület, nehezen ürülő, bugyorszerű pórusok.

A bőrképletre jellemző miteszerek mi comedóknak hívjuk, melyből van fekete fejű és fehér fejű. A kettő közötti különbséget az adja, hogy az egyik egy nyitottabb pórusban ül, ezáltal könnyen „koszolódik” és oxidálódik a levegővel érintkezve a faggyú, így elszíneződik a teteje, a másikat viszont védi a bőr, az odatapadt levált szarusejtek, így az abban lévő zsír sárgásfehér marad.

Ezeket a bőrben növekvő comedókat egy idő után ki akarja vetni magából a szervezet, vagy külső hatásra (kosz, napfény, stb.) vagy hormonális okokból begyullad körülötte a bőr, így keletkeznek a pattanások, aknék. Ebből lehet egy jellemzően vízhiányos bőrön is pár, ettől még nem nevezzük az egész arcbőrt seborrhoeásnak, csak azt a területet.

Ám keletkezhetnek a bőrön steril gyulladások is, ami azt jelenti, hogy nincs a gyulladásos részben faggyú (értsd: megnyomod a „pattanást” és semmi nem jön ki belőle). Ezek néha valamilyen külső inger következtében jönnek ki, de jellemzően belső okokra vezethető vissza, sőt nem egyszer fordul elő, hogy a vendég magának okozza azzal a gyulladást: vagy a saját arcát zsírosnak diagnosztizálva, szárító hatású kozmetikumokkal kezeli azt, ezzel vonva meg a bőrtől a számára hasznos vizet és olajat, így generálva egy gyulladásos folyamatot; agy épp ellenkezőleg, a száraznak hitt bőrét zsírozza túl, amivel eltömíti a pórusokat.

A túlzott zsírosodás a bőrlégzést gátolja, ezért alakulnak ki a tágult hajszálerek (hogy ezzel jusson több oxigénhez a bőr), a nyitott pórusok. Az olajos réteg a megfelelő hidratáltság fenntartását is akadályozza, az elszarusodott, leválni készülő hámsejtek a zsír hatására odatapadnak a bőrfelszínhez, így hozva létre egy megvastagodott hámot (sápadt arcszínt), mely annál jobban akadályozza a bőrt a megfelelő fukciók ellátásában.

Szerző: Ács Krisztina (kozmetikus)
www.acskrisztina.hu